Van miért izgulni, aggódni a boldog napok után. Ismét eljöttek a kemény hétköznapok, amelyeken alaposan meg kell dolgozni a szent célért, az NB I-es tagság megőrzéséért.
A jó hír, hogy a csapatnak egyelőre saját kezében van a sorsa. A kevésbé, hogy a hátralévő öt fordulóban irgalmatlanul összpontosítani kell minden mozdulatra, mert az apró részletek döntenek majd bentmaradás kiharcolásáról. Bárhogy csűrjük, csavarjuk, többször végignézve a riválisok hátralévő összecsapásait, még szükség van egy igazi, nagy bravúrra, vagyis legalább két pontra. Úgy alakul ugyanis a helyzet, hogy még a leendő ellenfelek közül a Tatabányának és a Fradinak is kellenek a pontok a bronzéremhez, a nemzetközi szerepléshez. De még bizony a NEKÁ-nak is, hiszen a Balaton-partiak sincsenek biztonságban az alsóházi versenyben. Csak a Csurgónak és a Budakalásznak nincsenek nehézségei. Ők lehetnek majd a mérleg nyelvei, akik nagyban befolyásolhatják majd, hogy ki legyen a kieső az NB I-ből.
Itt van mindjárt a holnapi, Budakalász elleni, ebben az idényben már a hetedik, egymás elleni összecsapás. Ezért mint a saját tenyerüket, úgy ismerik egymást a csapatok. A Liga-kupában oda-vissza mindig taroltak a Pest – megyeiek. A bajnokságban és a Magyar Kupában viszont a Fejér – B.Á.L. Veszprém jó játékkal, magabiztosan győzött. A mostani mérkőzés esélyes a hazai pályán játszó Csoknyai-csapat. De az Éles-fiúk sem esélytelenek a sikerre. Egy valamire azonban feltétlen felkészülhet az érettségin kívül Fazekas Gergő és társai. A kupa kudarc miatt nem lesz kímélet Kalászon. A visszavágás vágya fűti az ellenfelet. Fel kell kötni a gatyát, csúszni-mászni minden labdáért. Egymásért! A csapatért! Az egyesületért! Az NB I- ért! A klubfilozófia szellemében és egy újabb csapattánc reményében kézilabdázva…
/Donát Tamás/