Két másodperccel a vége előtt kikapni egy góllal, az lélek romboló. Szar érzés! Tényleg könnyfakasztó. Különösen a pályán. De szurkolóként a lelátón is. Főleg úgy, hogy a csurgói egy gólos sikerhez hasonlóan ismét óriásit küzdött a csapat. Ez a komlói, drámai vereség azért különösen fájó nagyon, mert a szünetben még vezetett erősebb riválisa otthonában a Fejér-B.Á.L Veszprém NB I -es férfi kézilabda csapata. Fordulás után viszont végig két-három gólos hátrányból kapaszkodott vissza az együttes döntetlenre, 59.41-nél. Az a viszonylag kevés idő kellett volna a bravúros pontszerzéshez. Nem sikerült kivédekezni. Sok ilyet láthattunk a Európa-bajnokságon is.
Ez volt a hatodik olyan bajnoki mérkőzés zsinórban, amelyen elmaradt a veszprémi győzelem. Utoljára a Budakalászt győzte le, még tavaly októberben Tombor Csaba vezetőedző együttese és Tatabányán szerzett egy pontot a csapat. Ezért áll a tabellán az éppen nem kieső, 12. helyen a gárda.
Még nincs nagy baj, bár a jelenleg a tabella közepén állók azért jelentős szökésben vannak. A KisVeszprém lélekben felkészült a “fekete leves” fogyasztásra a bajnokságnak ebben a szakaszában, aminek még nincs vége. Hiszen szombaton, a bronzérem várományos, Balatonfüred érkezik megyei rangadóra a Március 15. utcai csarnokba. Csurgói és komlói játékkal így tőlük is ki lehet kapni. Emelt fővel lejönni a pályáról.
Az igazi, nagy teher és nyomás viszont ezután lesz a csapaton. Hiszen hétszer (!) egymás után hazai pályán játszhat az együttes. Ott viszont már valóban lesz három kötelező győzelem, ahol nem lehet hibázni a biztos bent maradásért folytatott küzdelemben. Mert a kieső jelöltek is tudják ezt és ezekre a meccsekre gyúrnak.
Aki sírni tud vereség után, az nyerni is képes…
/Donát Tamás/