Az igazi katarzis

A másfél éves NB I-es tagság ideje alatt játszott már ilyen izgalmas, a végtelenségig kiélezett bajnoki összecsapást a Fejér-B.Á.L. Veszprém kézilabda csapata. Volt, amit, megnyert, a másikat elvesztette. De ilyen lelki teher alatt talán még egyszer sem kellett hajrázni a sikerért. Merthogy ez valóban kötelező győzelem volt. És az, mint tudjuk, mindig a legnehezebb. A Kecskemét ezért mindent elkövetett és megtett. Professzionálisan védekeztek, mindenhol ott voltak, ahol kellett. Látszott, hogy nagyon felkészültek a Veszprémből. Nem zuhantak össze a mínusz négyes hátrányokban sem. Támadásban a kétszemélyes japán “kamikaze“ duó gyorsasággal, dinamikával sokszor összekuszálta, szétszedte a hazai védekezést. Egyre idegesebbé, bátortalanabbá, bizonytalanabbá téve az ellenfelet. És: az 57. percben 25 – 23-ra vezettek. Majd: 59.16-nál, időkérés után, 25-25-nél meccslabdájuk volt.

fotó: Cseh Péter

Ebbe a 14 (!) másodpercbe olyan események sűrűsödtek össze, ami csak ritkán fordul elő, de ettől gyönyörű és izgalmas játék a kézilabda. Főleg a győztesnek. Tragédia a vesztesnek. Komlón mi érezhettük hasonlóan. Most a Kecskemét abban reménykedett, hogy elvisz egy pontot Veszprémből, vagy a forduló óriási meglepetését okozva, mindjárt kettőt is. De jött a dráma, majd a katarzis! A vendégek mestere a kapusával a félpályánál beszélgetett. Először úgy tűnt, hogy hét a hat ellen akarják megszerezni a győztest gólt. De nem, mert a kecskeméti portás pályán volt, de üresen hagyta a “munkahelyét”. Az utolsó döfésre készülő vendégek passzolgatásaira azonban lecsapott Fazekas Gergő, tett pár lépést és az érthetetlenül üresen hagyott kapuba lőtte a győztes gólt, 26-25! Amikor elhagyta a kezét a labda, három másodperc volt hátra a meccsből. Ez a hihetetlen mélységekből visszahozott siker a legjobb példa arra, hogy semmi sem lehetetlen a sportban.

Ennek a találkozó utáni gyors értékelések sem mondanak ellent.  Tombor Csaba, a veszprémiek mestere úgy nyilatkozott, hogy ezúttal mindent megtettünk azért, hogy ezt a mérkőzést ne mi nyerjük meg, mélyen tudásunk alatt teljesítettünk. A klub tulajdonos – ügyvezető, Éles József pedig szokásos, egyszavas értékelése pedig úgy szólt, hogy: szerencse! Vajon egyet aludva változott-e a véleménye?

fotó: Cseh Péter

– Nem! A véleményem változatlan, abszolút elégedetlen voltam a látottakkal – mondta Éles József. – Jeleztem is a vendégek mesterének, hogy ők “lekézilabdáztak” minket ezen az összecsapáson és csak a szerencse segített bennünket a győzelemhez. Aggódom, mert a hátra lévő hazai találkozókból nekünk még hármat feltétlen meg kell nyerni a biztos bent maradáshoz. Számítottam arra, hogy ez nehéz év lesz, de azért nem ennyire. Pedig minden feltétel adott ahhoz, hogy ne ilyen, hullámzó, kiszámíthatatlan teljesítményt nyújtson a csapat és a játékosok. A csarnokba fantasztikus hangulatot varázsolnak a szurkolóink, ami nagy segítséget jelent. Novemberben megzavarta a fejeket, hogy ki, hová igazol a nyáron, de azon már régen túl vagyunk. Mostantól minden találkozót nyomás alatt játszunk a saját kategóriánkban, a hasonlóan azonos képességű ellenfelekkel. És őket hazai pályán fogadjuk…

Ez a nagyon várt siker, hét nyeretlen forduló után talán fordulópontot jelent a csapat életében. Ez is tükröződött a játékosok arcán Fazekas Geri gólja után… 

/Donát Tamás/

Tetszett a cikk? Oszd meg ismerőseiddel a Facebookon!

Megosztás itt: facebook
Megosztom!