Harmincnyolc gólt csak a Telekom Veszprémtől kapott, de akkor még újoncként Tombor Csaba vezetőedző együttese, a Fejér – B.Á.L. Veszprém. Ez most a Balatonfüred elleni megyei rangadón is majdnem megtörtént, 37-29. Pedig a 15-15-s első félidő után, amikor mínusz hatról is talpra állt a fiatal magyar csapat, az egyszerű halandó akár még abban is reménykedhetett, hogy a nagyobb tudású, rutinosabb, erősebb kerettel, külföldiekkel, válogatottakkal, hosszabb kispapoddal rendelkező hazaiak ellen lehet szoros eredményt kicsikarni a végére is.
Nem ez történt. Pedig fordulás után is felálltak a fiúk újabb hat gólos hátrányból háromra, de a túlzott akarásnak nyögés lett a vége. A csapat az eredmény után rohanva beleszaladt a késbe, mert sem az öt-egyes védekezés, sem a hét a hat elleni támadásból nem sikerült eredményt elérni. A fürediek pedig kihasználták az ebből fakadó hibákat. Hiszen Szöllősi 10 és Topic 9 találata önmagáért beszél. Ráadásul a beálló üres kapus góljai – négy ilyen is volt – demoralizáló is volt. Látszott az arcokon, a metakommunikáción, hogy ezt a meccset bizony a hajrában lélekben is feladták a fiúk. Amire még nem volt példa. Nem a vereség fájó, hanem ahogyan elszenvedték.
Ez az összecsapás is igazolta, hogy a mai gyors kézilabdában perceken belül lehet szerezni és elveszíteni 5-6 gólos előnyt, vagy hátrányt. És mint mindig a vereségből lehet a legtöbbet tanulni. Például, mikor lehet, mikor kell falat nyitni, vagy hét a hat ellen támadni, pláne, ha az edzéseken rendesen begyakorolt. Vegyük úgy, hogy ez most egy “éles” kísérlet volt, de nem sikerült. Legközelebb viszont már jó lesz.
Ezt a meccset gyorsan el kell felejteni, persze a konzekvenciák levonásával együtt. Mert csak úgy szabad a pénteki, újonc Kecskemét elleni csatába menni. Mert az bizony ki-ki meccs lesz, nem fér bele ennyi hiba a játékba, mint a füredi utolsó tíz percbe.