Volt itt minden, mint a búcsúban – ahogy tartja a mondás. Hét fordulós nyeretlenségi sorozat, utolsó másodperces győzelmek és vereségek. Félelem a kieséstől, bravúros sikerek, váratlan fiaskók, edzőváltás és még lehetne tovább sorolni az emlékezetes pillanatokat, ami érzelmileg tovább gazdagított bennünket Éles József élvonalbeli, férfi kézilabda klubjával kapcsolatban a második NB I-es évben. Emiatt még jobban ragaszkodtunk ahhoz, amit az első évben megszerettünk.
És ami a lényeg a viszontagságos, hullámvasutas bajnoki év után. Magabiztos bent maradás a tizedik helyen, ezüstérem a Magyar Kupában, nemzetközi kupában indulási jog megszerzése, legjobb négy között a Liga-kupában. Borbély Ádám, Vajda Huba és Fazekas Gergő a felnőtt magyar válogatottban. Geri a Telekom Veszprémből kölcsönbe a lengyel Plockba igazolása. Éles Benedek negyedik helye a góllövő listán. Mindezt magyar játékosokkal, szerény költségvetésből a magyar kézilabdázás asztalára rakva.
Ezért sem volt véletlen, hogy a Ferencváros elleni, minimális vereséggel végződő (28-32), utolsó bajnoki forduló után ismét sikeres évet zárva, de szomorúan köszöntünk el azoktól, akik elhagyják a klubot. Hiába no, nagyon megkedveltük őket! Elmentek, de a szívünkbe zártuk őket, mert történelmet írtak egy remek közösség kézilabdázóiként. Ezért mégis velünk maradnak az emlékeinkben. Lezárult egy nagy korszak. Korábbi, diákolimpiás gyerekekből felnőtt egy Magyar Kupa ezüstérmes CSAPAT, amely példát mutatott a honi kézilabdás közösségnek, hogy ezt így is lehet csinálni.
A klubtulajdonos a tavalyi évzárón jól érzékelte, hogy ez egy nagyon nehéz év lesz. Az volt, valóban. Éles József most még nem vont mérleget. De tudja: könnyebb a következő idény sem lesz. Ugyanis új edzővel (Konkoly Csaba) új csapatot kell építeni. És az mindig a legnehezebb…
/Donát Tamás/