Azért az egy szerencsés, kegyelmi állapot, amikor úgy vagy hülye, hogy senki sem látja, hallja, amikor őrjöngsz, csapkodsz, és káromkodsz is. Tudniillik drukkolsz kedvenc csapatod győzelméért. Alkalmazva azt a farizeus mondást is, hogy nem rád, hanem érted haragszom. Nagyjából így volt ez a Gyöngyös – Fejér B.Á.L.-Veszprém összecsapás hatvan perce alatt, amely végül egy gólos hazai győzelmet hozott.
Nagyjából a tizedik percben kiabáltam először a tv előtt, és pöttyintettem egy üzenetet Hevesbe, hogy kapus csere, mert a Borbély Maci csak szedte ki a labdákat a hálóból. És ennek ellenére mégis vezetgetett a csapat. 10-12-nél teljesen elszakadt a cérna, mert eltűnt az adás a netről, de boldog voltam, amikor sms-en jelezték, hogy a szünetben kettővel mi “megyünk”.
Aztán, amikor 20-20-nál utolértek a “sárgák”, megint cirkuszoltam és dobtam vissza az sms-t, hogy miért nem cserélünk már a belső posztokon, mert a fáradtságtól leült a csapat. Ja és azt is , hogy Borbély Ádit vissza a kapuba, mert most meg Miklós Geri fogyott el a háló előtt, a hihetetlenül izgalmassá vált adok – kapokban. Egyszer pedig felszisszentem, amikor a kommentátor úr izgalmában, túlzott elkötelezettségében valami olyat mondott, hogy fel kéne már törölni a padlót a Veszprémmel. Mert ő is drukkol az övéinek, a tavalyi kettős vereség törlesztésért, hiszen abban a tudatban közvetít, hogy a Tatabánya és a Fradi legyőzése után nehogy már őket ne verjük meg. Érzelmek, dühkitörések a lelátón a pályán és itthon a fotelben. De a fenébe is, ebben a kiélezett helyzetben hogy lehet hármas (!!!) emberhátrányba kerülni a védekezés és a támadás kulcsembereként piros lapot kapni, a kelleténél gyorsabban ellőni a labdát, a frissebbeket nem időben pályára tenni és lehetne még tovább kérdezni, mert kintről könnyű pofázni, bent a pályán és az oldalvonal mellett viszont gyors döntéseket kell hozni. Mindent a győzelemért.
Aztán mindennek a végén megkapod a sportszerű, korrekt választ az összes kérdésedre Tombor Csaba vezetőedzőtől: fegyelmezetlenségünknek köszönhetően hármas emberhátrányba kerültünk. A hajrában elfáradtunk, amiben lehet, hogy én is hibás vagyok, hiszen nem forgattam jól a csapatot.
Tényleg nyerhető meccs volt, mert a fiúk mindent megtettek a győzelemért. Ráadásul most a komplett Gyöngyös ellen. Igazán, idegenbeli bravúr pont(ok) lehettek volna. Kár érte. Még akkor is, ha az ellenfél volt az esélyesebb…
/Donát Tamás/