Biztos, hogy jó kapus Biosca, a svájci Kadetten Schaffhausen hálóőre. Milyen legyen, aki Európa-liga csoportkörös meccsen lép pályára? Az is igaz, amit Császár Gábor mondott, mint szakkommentátor, hogy a svájci klub gazdagabb, erősebb játékos kerettel és nagyobb múltú sporttörténelemmel, tapasztalattal rendelkeznek, mint a nemzetközi porond újszülötte, a Fejér-B.Á.L. Veszprém.
És ebben a kíméletlenül nehéz helyzetben, amit a sérüléshullám okoz a hazaiaknál mindig leírható a mérkőzések előtt és után is, hogy így nagyon nehéz csapatot építeni, forgatni, taktikát kidolgozni, megvalósítani. De ebben a meccsben most jóval több volt, mint ami az eredményből kijött belőle, 25-33 (11-16).
Az ezzel kapcsolatos igazoló igazságot Konkoly Csaba vezetőedző fogalmazta meg, amikor azt mondta, hogy a lövéshatékonysággal volt elégedetlen. Viszont azt szemérmesen nem említette, hogy az erre szakosodott specialisták közül Stranigg (2 gólt lőtt) és Pulay (1 gól) játéka is kérdéses volt, hiszen ők sincsenek teljesen rendben. Ezért lehetett visszafogottabb a teljesítményük.
És most jöjjön a második DE! Ha csak a kidolgozott ziccerek felét belövik a veszprémi játékosok, vagy mínusz háromnál nincs annyi rontott passz, eladott labda, pontatlan bejátszás, akkor most egy nagyon szoros végeredményről szólna az értékelés. Persze, azért ez sem annyira rossz eredmény a körülmények ismeretében – és akkor most jöjjön a harmadik “de” – de bosszankodni azért lehet az elszalasztott jobb eredmény miatt. Egy kicsit legalábbis igen…
A végén pedig idézzük ismét a vezetőedző meccs utáni gondolatát: “Megmutattuk, hogy igenis tudunk kézilabdázni, ezt a motivációt pedig át lehet vinni a Gyöngyös elleni bajnokira”. Az Európa-liga meccseknek valóban ez lenne a legfontosabb ismérve…
/Donát Tamás/