Van egy kis tudathasadásos állapot, amikor az ember ránéz a férfi kézilabda NB I. tabellájára és “csak” a 9. helyen találja a Fejér-B.Á.L. Veszprém nevét.
Egyrészt azért, mert ezzel az ég világon nincsen semmi gond. Hiszen Tombor Csaba edző együttese nem tud nemzetközi kupa indulási jogot szerezni szereplésével és nem is akar. Viszont stabilan a középmezőny tagja tíz forduló után. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a csapat voltaképpen a helyén van.
De a szurkoló már csak olyan, hogy oszt, szoroz, variál, tervez, nyomná kedvenceit minél feljebb a tabellán. Méghozzá a realitások jegyében. Így viszont akár az ötödik is lehetne most Éles József klubja. Méghozzá ugyan annyi pontjuk lehetne, mint a negyedik Fradinak. De szép lenne, lehetett volna karácsonyi ajándéknak. Ehhez csak a két legutóbbi meccsét kellett volna megnyerni a csapatnak.
Ezt igazából alátámasztotta a veszprémiek mesterének két, összecsapás utáni nyilatkozta is. A Dabastól elszenvedett vereség után úgy fogalmazott, hogy ellenfelünk “lekézilabdázott” bennünket. A mostani, NEKA elleni, hazai pályás zakót, 29-32 (9-12) követően azt mondta, ez volt a második olyan összecsapásunk, amelyen esélyesek voltunk a pontszerzésre, mégis kikaptunk, keressük az okát, hogy miért. Abban is igaza van, hogy nagyon szoros a középmezőny, bárki legyőzheti a másikat.
Akkor maradjunk annyiban, hogy most hullámvölgy van. Folyamatos futásban az eredmény után. Ilyen minden csapat életében előfordul. Csak sajnos, a legrosszabbkor, mert a sorsolás a KisVeszprémnek kedvezett a bajnokságnak ebben a szakaszában. Ugyanis a nyerhető meccsek elvesztése mindig a legnagyobb lelki fájdalom. Némi vigasz: az összkép ezúttal jobb volt, mint Dabason.
És mind ehhez ha hozzátesszük, hogy az utolsó hazai fordulóban a jelenleg kevésbé acélos Csurgó látogat az Arénába és ezt a tervezhető hat pontot hozzá adjuk az eddig megszerzettekhez, akár meseszerű a történet kerekedhetett volna az év végére.
Lehetett volna, de még sem az lett…
/Donát Tamás/