Két játékosunk is távozott az előző szezon végén erről a posztról, így pótlásukra nagy szükség volt. Nyártól új igazolásunk, a külföldi tapasztalatokkal bíró Mojsilov Milos és régi-új játékosunk, Gödör Bence érkezett Balogh Tibor mellé, így együtt látják el csapatunknál a hálóőri feladatokat.
Gödör Bence
Sárbogárdon, a világ közepén kezdtem kézilabdázni 9 éves koromban azt hiszem.
12 éves voltam azt hiszem mikor unokatesómmal, Hári Levivel idejöttünk játszani. Eleinte a szüleink hoztak minket minden nap edzésre, később kollégisták lettünk itt.
Szerettem azokat az időket is, megszerettem a játékot, remek társaság volt, akik a mai napig barátaim, vagy most csapattársak lettünk ismét. Jó volt az első nap mikor megjöttem, az ismerős arcokat látni, egy kicsit ilyen időutazáson vesz az ember részt!
A legfőbb erősségem a munkamorálom, a többit azt sajnos nem árulhatom el 😉
Szabadidőmben a csaladommal foglalkozom, szeretek olvasni, és a kosárlabdát.
97-es a mezszámom, megkértek hogy válasszak egyet, és ez volt szabad.
Veszprémet azért választottam, mert ez egy előrelépés a karrieremben Ausztriához képest, és nagyon jó érzés, hogy egy szuper környezetben csak a kézilabdával kell foglalkoznom.
A szurkolóknak csak annyit üzenek hogy a csarnokban találkozunk, mert abszolút szórakoztató és kielégítő minket nézni! Hajrá Veszprém!
Mojsilov Milos
12 évesen kezdtem kézilabdázni Adán, az RK Potisje Pleteks csapatában. Előtte 5 évig kosárlabdáztam, de nem volt csapat az én korosztályomban és szerettem volna versenyezni valamiben. Ada kézilabda város, sok fiatal járt akkor edzésekre és elkeztem én is. Apum foci kapus volt, anyukám kézilabda kapus úgyhogy nem volt a fejemben más lehetőség csak a kapusposzt.
Abban az időben Sterbik Árpád lett a világ legjobb játékosa, onnan származik ahonnan én is, így nem nehéz kitalálni, hogy ki volt a példaképem. Mindegyik szezon után sok ruházatot küldött nekem és az motivált nagyon, hogy egyszer én is eljussak arra a szintre, ahol ő játszott.
Árpi mezszáma a 16 volt, úgyhogy nem kell magyaráznom, hogy miért az a mezszámom gyerekkoromtól kezdve.
Nagyon nem szeretek veszíteni és ez egyben a legnagyobb előnyöm is a pályán, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy a mi zsebünkben legyen a 2 pont.
Nehéz, harcos szezon áll előttünk, emiatt szeretném meghívni a szurkolókat, hogy minél többen jöjjenek el, és segítsenek nekünk!
Legyünk mindig „nyolcan” a pályán! Lesz olyan, amikor nem fog menni a játék, lesz olyan is, amikor minden össze fog jönni, de egy biztos, minden meccsen kitesszük a szívünket is a pályára!
Balogh Tibor
Nagyatádon, 1993.09.25.-én születtem. Csurgón kezdtem el kézilabdázni már általános iskolában Vörös Károlynál. Ő volt a nevelőedzőm. Csurgón jártam végig a ranglétrát, ahol játszottam NB2-t, NBI B-t, serdülőt, ifit, juniort. Szerencsére korosztályos válogatottakba kaptam meghívót, ahol kijutottam világversenyre.
Ezek után sikerült bekerülnöm a felnőtt csapatba, ahonnan félévkor kölcsönadtak Mezőkövesdre, majd év végén visszamentem Csurgóra. Aztán pár évvel később elkerültem Dabasra, majd Egerbe, és most itt vagyok a Fejér-B.Á.L. Veszprém csapatában.
Mezőkövesddel illetve Csurgóval többször játszottam Magyar Kupa négyes döntőt. Junior világbajnokságon vehettem részt. Többször EHF kupában szerepelhettem.
Célom hogy minél tovább jussak a kézilabdában, minél magasabb szinten játszhassak.
Szabadidőmben nagyon szeretek a feleségemmel és a kutyámmal lenni, kirándulni, sétálni, utazni.
Illetve, ha kevés a szabadidő, akkor videojátékokkal próbálok kikapcsolódni, vagy sorozatot nézni, és a Forma 1-et.
Talán azt kihagytam, hogy imádok jókat enni.
Egy jó hagymás rostélyosnál sok hagymával nincs jobb. 🙂
