Csapatunk három nap alatt elvesztett két olyan bajnoki mérkőzést hazai pályán, amelyen valójában ki lehetett kapni, mert a Balatonfüred és a Tatabánya is esélyesebb volt a Veszprémi KKFT-nél. Tapasztaltabb, rutinosabb, izmosabb, magasabb, válogatottakat is felvonultató riválisok voltak az ellenfelek, amelyek jelentős helyezés és pontszámbeli fölényben voltak az újonccal szemben.
A kérdés inkább az volt a lejátszott összecsapások után, hogy szorosabbá lehetett-e volna tenni az eredményeket? Nos, a fürediek ellen a 40. perc környékén beleszaladt a késbe a csapat. Kapkodva siettette a hátrány ledolgozását az együttes, ezért válhatott nagyobb különbségűvé a vereség.
Egy teljesen más dimenzióban játszódott a „Bányász” elleni ütközet. Látszott, hogy tanult a pár nappal azelőtt történtekből a fiatalság. Aminek lényege, hogy nem égette el magát teljesen fizikálisan Tombor Csaba vezetőedző legénysége a hajrára. Maradt erő a végére is. Amikor történt egy szokatlan, eddig nem tapasztalt váratlan ítélet. Az 53. percben három gólos tatabányai előnynél a vendégek sokadszor letarolták Fazekas Gergőt. Harsant a sípszó. Hetes, két perc Debreczeninek. Gondoltam én. A játékvezetők pedig a vétkessel konzultáltak. Még az is felmerült bennem, hogy a piros lapot fontolgatják a sporik. Aztán húztak egy meglepőt és mulatságosat. Se büntető, se két perc. Csak szabaddobás. Az ellentámadásnál viszont azonnal befújták, amit a másik oldalon elmaradt. És nem ez volt az egyetlen rossz döntésük, fogalmazzak finoman, „tévedésük”. Kicsit emlékeztetve bennünket a szegediek elleni összecsapásra. Hiszen azt is ők fújták.
Mert persze a statisztikát szemlélve nem volt jelentős különbség a kiállításoknál és a büntetőknél. Sőt, a vendégek két perccel többet bűnhődtek. Csak egyáltalán nem mindegy, hogy mikor, milyen eredménynél történik a retorzió. Egy fiatal, kapaszkodó, nagyot küzdő csapattal szemben egy rossz döntés is végzetes lehet. Hát még a több.
Ez persze nem mentesíti a VKKFT-t attól, hogy az utolsó tíz percben 2-10-et produkált, ezért sem lehetett szorosabb ez az eredmény sem, 25-31 (14-14). Pedig lehetett volna.
Az eddig lejátszott 23 forduló alatt egyszer sem tettem említést a sípmesterekről. Most azonban többször is eszembe jutott meccs közben egy régi, tradicionális szurkolói rigmus a Március 15. utcai csarnokból: kilenc ellen játszunk?…