A szurkoló meghal egy kicsit, ha legyőzik kedvenc csapatát. Még akkor is, ha tudja, nem az övéi az esélyesek. A drukker olyan elkötelezett, ha megkedvel valakit, mindig győztesként szeretné ünnepelni együttesét.
Valahogy így voltam ezzel a Veszprémi KKFT három őszi mérkőzésével. Csak azokkal az összecsapásokkal, amelyen a rivális volt az erősebb, de mégis megcsillant a remény a győzelemre, hogy az élvonalbeli kézilabda-bajnokságban újoncként szereplő magyar fiatalokra épülő együttes felborítja a papírformát és odasuhint egy jó nagy meglepetést a szurkolók örömére, az ellenfél bánatára, a szakma rácsodálkozására.
Ilyen volt a komlói ütközet, ahol csodálatos módon tartotta a lépést Tombor Csaba vezetőedző együttese a hazaiakkal. Hiába volt benne az agyakban, hogy ember, hat hete nem játszottak meccset a srácok, többen most kecmeregtek ki a covidból, ezért lehetetlen a küldetés. És mégis nem sokon múlott a pontszerzéses visszatérés.
Vagy a MOL Pick Szeged elleni. Barátom, ez egy Bajnokok Ligája részvevő együttes, játsszuk le, mert kell és tanuljunk belőle, amennyit csak lehet, mondatja a realitás. A valóságban pedig öttel vezetünk és a vége is nagyon izgalmas a klasszisok ellen. A Csurgó is megcsinálta, ráadásul a “kékek” otthonában verték őket. Hadd reménykedjek egy kicsit, na. Legyen legalább egy pont belőle…
És hát persze a Fradi Pesten. Hét góllal is száguldunk előttük, öttel megyünk a szünetben. Ez már tuti meglesz. És mégsem. Az utolsó egy percben kimarad a büntető és a kapussal szembeni ziccer, 29-28 oda. Ez még közelebb volt, bármelyiknél. A szurkoló ilyenkor összeomlik. És felteszi a legegyszerűbb kérdést : de miért?
Aztán szép lassan összerakja a választ. Mert ez nem a Telekom Veszprém, vagy a Szeged. Hanem az élvonal újonca. Itt nem tapasztalt, külföldi világklasszisok kézilabdáznak, hanem többségében junior korú, fiatal magyar gyerekek. Akiknek még nagyon szokatlan ez a mezőny. Mert alacsonyabbak, könnyebbek a riválisoknál. Soha nem voltak ilyen nyomás alatt, nem találkoztak ilyen tudású ellenfelekkel és nem voltak kitéve ekkora fizikális igénybevétlenek. Ezért előbb fárad az agy, a test a lélek. Ezért a végén elfogy az erő, pontatlan lesz a passz, az ejtés, a lövés, a “kínai”, kimarad a ziccer és a hétméteres is.
De. Ezek a srácok még inkább közösséggé kovácsolódtak az NB I-ben. Túl jutottak közösen a koronavírus- járványon. Átvészelték, hogy három forduló után sérülés miatt elvesztették öt csapattársukat, akikért szintén küzdöttek a pályán. Megmutatták, hogy magyar fiatalokból is lehet magyar csapatot pályára küldeni a legmagasabb osztályban, amelyik bizonyít és megállta a helyét. A Tombor Csaba, Fazekas Nándor , Elek László szakmai trió úgy készítette fel ezt az együttest, hogy ami most kimaradt, elmaradt, meghiúsult, abból most annyit tapasztaltak, hogy jövőre ezeknek az ellenkezője is megtörténhet azon riválisok ellen, akik ellen még nem játszottak.
Kellemes, üde színfoltja volt az ősszel a Veszprémi KKFT törhetetlen küzdeni tudásával, gyorsaságával, robbanékonyságával. Éles József tíz évvel ezelőtti szabadalma, “találmánya” mostanra beérett. A végén álljon itt egy számadat ennek igazolására. Az M4 csatornán, a három mérkőzés élő közvetítése majdnem hatszázezer nézőhöz jutott el. Ezért is emelt fővel térhet téli pihenőre a csapat…
-Donát Tamás-