Egyik nagy tanítóm mindig azt mondta, hogy nem csak a jót, de a rosszat is meg kell írni. Azonnal ez jutott eszembe, a Ferencvárostól elszenvedett tizenhét gólos vereség után. Aztán bevillant, hogy ezt most mégsem kellene. Van bőven baja ezzel a csapatnak, szakvezetésnek és a szurkolóknak egyaránt. A mérkőzést nem látva etikus sem lett volna bármit is írogatni.
A statisztikai adatok sem mindig mutatnak reális képet egy-egy mérkőzésről, bár “olvasni” azért lehet belőle. Ezúttal azt, hogy a Fradi ellen bizony senkinek nem volt jó napja a pályán. A másik, hogy a megint gyorsan összeszedett mínusz öt gól után ezúttal nem záródott az olló, mint ahogy máskor, hanem tovább nyílt és ez vezetett a nem várt, nagyon súlyos vereséghez.
Nos, ezzel a rendkívül nehéz csomaggal szállt fel a Göppingen-be induló buszra a csapat. És azzal a csapatkapitányi intelemmel, hogy ezt többet nem engedhetjük meg magunknak. Kristóf Mátyás önkritikus szavai remélhetőleg minden játékos fejében célba ért. Mert ki lehet kapni, de így soha sem.
Kedden este újabb oldalt ír Éles József kézilabda klubja a közösség történelem könyvébe, hiszen első csoport mérkőzését játssza az Európa-liga hatos mezőnyében. Ez a hét rettenetesen megterhelő lesz.
Egy újabb ízelítő abból, hogy mi vár arra, aki két fronton is érdekelt a sportágban. Tehát: utazni buszon 800 kilométert Németországba. Kedden játszani, utána egyből vissza 800 km! Szombaton újra pályára lépni a Telekom Veszprém elleni városi rangadón. Ebből kellene minél tisztességesebben kijönni a pályán nyújtott teljesítménnyel a Fejér-B.Á.L. Veszprémnek, úgy, hogy közben újabb sérülés történt, az elindulás előtti utolsó edzésen meghúzódott Ludmán Marci, de nem utazott el vállsérülés miatt Simi, és betegség miatt Pulay Gábor sem …
/Donát Tamás/