A kézilabda NB I “másodikosaként” több olyan bajnoki összecsapást játszott Éles József együttese, amelyekre akár az a felirat is kirakható, hogy: szívbetegek ne nézzék. Utána viszont a csodálatos csapat van érvényben.
A Tatabánya elleni, győztes bajnoki is ebbe a kategóriába tartozik. A legcsodálatosabb eleme az volt, hogy csupán egyszer vezettek Vajda Hubáék, az 57. percben és azt sikerült megőrizni a találkozó végéig. A másik, hogy ismét bebizonyították a fiúk, hogy nincs elveszett labda, nincs kilátástalan helyzet, csak győzelembe vetett hit, az utolsó pillanatig kitartó küzdőszellem. A bronzmedálért hajtó “Bányász” 50 percig vezetett, többször négy góllal is! Innen tudtak eredményt fordítani és győzni az Éles-fiúk. Nem hátra dőltek a biztos bentmaradás tudatában, nem keseregtek a sérült Miklós Gergő kapus és Fazekas Gergő hiánya miatt, hanem újra neki estek, megszaggatták és legyűrték a még nemzetközi kupa indulásban reménykedő, válogatottakat felvonultató Kék Tigriseket, akik ezzel a vereséggel nagy csapdába kerültek. Mert könnyen előfordulhat, hogy Széles Ákosék felolvasztották a titkon remélt bronzérmüket Győri Mátyáséknak, amely Balatonfüredre, de akár még Ferencvárosba is kerülhet.
A mai televíziós interjúban mondta is a klubtulajdonos, hogy őt egyáltalán nem érdekli ki lesz a harmadik, melyik csapat indulhat még a nemzetközi kupában. De az viszont igen, hogy a stábjában dolgozó Danyi Gáborral, Fazekas Nándorral és a fizikális felkészítésben segítő Széles Józseffel újra megtanították a fiúknak, hogy nincs feladott meccs, semmilyen hátrányban. Így volt ez most is. Ezért volt lélekemelő ezt újra látni, átélni. Igazi, születésnapi ajándék volt srácok, ha lehetek egy kicsit önző. Köszönöm szépen ezt az újbóli csodálatos élményt…
/Donát Tamás/