Éles József a legnagyobb király, a legnagyobb király – zúgott a fejlődésben lévő, egyre hangosabb B-közép kórus ismert dallama és a visszafogottabbak is felállva, vastapssal köszöntötték a győztes fiatal, magyar csapatot és edzőjét. A létfontosságú összecsapásra még Hajnal Csaba is kilátogatott, mert kíváncsi volt, vajon mit alkot egykori kedvence, akivel persze jónéhányszor összebalhézott és azt kívánta neki tréfásan, hogy legyen a csapatodban egyszerre hét Éles Józsefed, ha edző leszel…
De nézzük az elejétől mi okozta a meccs végi népünnepélyt a nosztalgia csarnokban.
Ez a nagyon fontos siker, nem csak egy elvárt, kötelező győzelem volt. Kicsivel több annál. Bebizonyosodott az, hogy egy nagyon mély gödörből,- akár tankcsapdának is nevezhetjük – is van kiút. A Fejér-B.Á.L. Veszprém fiataljai bebizonyították, hogy amit nyerni kell, azt megnyerik és ezzel nagyon távolra elhessegetik maguktól még a kiesés gondolatát is. A magabiztos, végig kontrollált összecsapás megszerzett két pontja az Eger ellen azt jelenti, hogy az Éles-fiúk magabiztos távolságra kerültek a rettegett, az NB I-es búcsút jelenthető 13. helytől. Ráadásul a riválisok várható veresége miatt két hellyel feljebb is léphetett a tabellán a csapat. Sőt, újabb távlatokat is nyitottak a fiúk. Igaz, a tavaly újoncként szerzett 7. hely már nem elérhető, de a kitűzött cél magabiztosan teljesíthető a bajnokságban. A bizonyítványba hamarosan végleg beírható lehet: harmadik osztályba léphet!
Ezt alátámasztja a fokozatosan javuló játék, a szerényen, de növekvő, jogos önbizalom, a harcos védekezés és a visszatérő, időnként pajkos, vidám, szellemes támadó játék, ami korábban is jellemezte a taktikát, de a görcsösség, a kialakult kishitűség, a kudarctól való félelem mindezt elfojtotta.
Ezt alátámasztandó, az egriek elleni diadal főszereplői ezúttal a száguldó szélsők voltak. Tóth Péter és Hári Levente (a meccs legjobbja elismerést kapta) hét illetve hat góllal járult hozzá az egyértelmű győzelemhez, 32-27 (17-12). Éles Benedek és a beálló Vajda Huba öt-öt találata ugyancsak azt igazolta, hogyha a nehéz bombázókat (Fazekas, Széles) kiveszik a játékból, akkor is van megoldás.
De! A száguldó szélsők nem ficánkolhattak volna ennyire eredményesen, ha a védekezés nem biztosított volna szilárd alapot, a labdaszerzésekből történt lerohanásos gólokhoz. Viszont Peti nem csak erőt demonstrált, de firkás gólokat is pörgetett lent és fent is. Levi pedig befutásokból, “bujkálásból” is eredményes volt. Vagyis: újra láthattuk a tavalyi extrákat, amelyek most megint elemi erővel törtek fel az egységes csapatjátékkal együtt. Tehát változatos, színes, gazdag a megtanult taktikai repertoár, csak bátran vállalni kell. Azért egy csendes intelem, talán tanulságként. A már biztos győzelem tudatában se essen szét a védekezés a meccs végére, ne kerüljön kiszolgáltatott helyzetbe a kapuban Miklós Gergő.
E mély, nagy sóhaj és a legördülő kövek után egy újabb kötelező győzelem reményében kell fogadni a Dabast. Bizonyítani, hogy lehet még távolabb jutni a veszély zónából és még feljebb lépni a tabellán…
/Donát Tamás/