A meccs közbeni finomságokat nem könnyű észrevenni, de ha belefér a periférikus látásba, akkor érzékelhető, hogy mennyire csapat egy közösség. A VKKFT – Cegléd összecsapáson az ezúttal szerényebb teljesítményt nyújtó Borbély Ádám kapus kollégája, Miklós Gergő csodálatos bravúrjainál a kispadról felugorva, kezeit ökölbe szorítva jelezte felé, hogy öcsém, ez most megint nagyon kellett!
A bajnokság huszonhat fordulójában, a Magyar Kupában és a még lezárásra váró Liga-kupában ez az összetartozás, egymás segítése jellemezte végig az újonc varázslatos teljesítményét. “Mindenki egyért, egy mindenkiért !”
Éles József klubjának fiatal magyar “testőrségére” sokan sajnálkozva legyintettek, amikor feljutottak az NB I-be. Mondván, gyerekekkel nem lehet a legjobbak mezőnyében maradni. Csakhogy az ezt a véleményt hangoztatók még nem tudták, hogy voltaképpen ez már egy kész csapatként érkezett az elit mezőnybe, akiknek többsége már tíz éve együtt kézilabdázik.
Aztán rögtön nyertek idegenben az első fordulóban Dabason. Utána megnyaggatták a Szegedet a Tisza-partján Tombor Csaba vezetőedző “suhancai”. Méghozzá úgy, hogy cunderoztak, kínaiztak a srácok, időnként lerohanva a kékeket! Beleszaladt a késbe a Fradi, a Gyöngyös és a Csurgó is. Jöttek a váratlan bravúrok, amivel már hét fordulóval a bajnokság vége előtt megmaradt az NB I-es tagság. Jött a Magyar Kupa negyedik hely és az elődöntő a Liga-kupában. És ez így, összességében egy fantasztikusan extra szezon sikeredett, amire nem sokan gondoltak.
És ne menjünk el szó nélkül az utolsó, hazai bajnoki mellett se. Merthogy ezek a lassan férfivé váló fiatalemberek kétszer is öt gólos mínuszról álltak talpra és szereztek három gólos előnyt a hajrára és őriztek meg egyet a végére, kiejtve ezzel a Ceglédet, 31-30 (14-16). Pedig már nem is kellett nyerni a hetedik helyért a 40. összecsapáson. Nem sumákoltak, hajtottak, győztek! Tombor Csaba mester ismét nagyot alkotott, hiszen az utolsó utáni pillanatig pihentetett játékosokat, akik a fáradók helyére beszállva a játékba, nagy stabilitást adtak a csapatnak és az újra ostorcsapásként játszó Éles Benedek (11 gól) és a megújuló Fazekas Gergő 7 fontos találatával fordítani tudtak az eredményen, mint már sokszor, bizonyítva, hogy nem csak a szív, de az erőnlét is megmaradt az utolsó másodpercig.
Nincs még egy ilyen szerethető magyar csapat az NB I-ben! Ez jó mulatság, férfi munka volt!
Ja, azért a Liga Kupa még haza hozható Veszprémbe!