Szmetán Péter jobbszélsőnk távozott klubunktól és a tavaszi szezontól a CYEB-Budakalász csapatánál folytatja pályafutását

Szmeti a 2013/2014-es szezonban lett igazolt játékosunk, de már kisgyermekként nálunk ismerkedett a kézilabdával. Végigjárva a korosztályokat itt vált először NB I/B, majd majd NB I-es és Európa-ligában is szereplő játékossá.

Kristóf Mátyással, Hári Leventével és Bugyáki Dáviddal együtt ő is tagja volt annak a csapatnak, akik kiharcolták az élvonalba való feljutást. A négy NB I-es szezon alatt is meghatározó játékosunk volt. Annak ellenére is, hogy egy sajnálatos térdsérülés miatt az elmúlt évad jó részét kénytelen volt kihagyni. Ekkor is mindig számíthatott rá a csapat, a lelátón támogatta és biztatta társait mind a hazai, mind pedig az idegenbeli mérkőzéseken.

Szmeti összesen 126 mérkőzésen lépett pályára NB I-es valamint a Magyar Kupa és Ligakupa meccseken.
Az élvonalban összesen a négy szezon alatt 86 alkalommal szerepelt és 157 gólt szerzett.
A csapattal érte el pályafutása egyik legnagyobb sikerét, amikor a Magyar Kupa ezüstéremmel kiharcolták az Európa-liga selejtezőben való indulás jogát. A francia Chambery elleni sikerrel a csoportkörbe jutva nemzetközi porondon is megmutatva tehetségét, mind a 12 találkozón pályára lépett és 32 alkalommal volt eredményes távozó játékosunk.
Az idei évben az NB I/B mezőnyében csapatunkkal 12-szer szerepelt jobbszélsőnk, közte két Magyar Kupa meccsen, ahol összesen 36 gólt szerzett.
Szmeti beszélt nekünk az itt töltött hosszú évekről, sikerekről, a legnagyobb élményekről és a nehézségekről is
„Először is nehéz egy cikkben leírni 15 évet.
Mindenek előtt meg szeretném köszönni a klubnak és az életnek, azt a megannyi edzőt, gyúrót és gyógytornászt, akiket megismertem az évek alatt. Külön köszönetet szeretnék mondani Éles Józsefnek, akinek köszönhetően szerettem meg ezt a csodálatos sportot és akinek segítségére mindig is számíthattam. Ők azok az emberek akiknek munkájának köszönhetően lettem az, aki lettem mind a sportban mind a magánéletben.
Másodszor életre szóló barátságokat kötöttem az Éles sulinak köszönhetően, akiket 10 éves korom óta ismerek és olyan szerencsésnek mondhatom magam, hogy a mai napig barátaimnak hívhatok és ha az élet úgy hozza számíthatunk egymásra.

Rengeteg jó emlékem van, amelyekre életem végéig emlékezni fogok. Legyen szó az első edzésről a „Táncsicsban”, ÉKI táborokról, prágai húsvéti kupákról, nyári osztrák és cseh edző táborokról, Nb I-be feljutásról vagy akár Európa Ligában szereplésének az évéről. Legszebb emlékem, a Chambéry elleni hazai győztes meccs, amelynek köszönhetően beutaztuk Európát és olyan helyeken játszottunk, ahol talán sose fogunk újra.

Természetesen egy klub életében, a sok jó mellett mindig van nehézség, szomorúság és kudarc is. Azonban ezeket is mind együtt éltem meg a klubbal. Ezeket a nehézségeken pedig, az akkori csapattársaimmal együtt – akiknek ugyan úgy sokat jelentett ez a klub -, próbáltuk megoldani. Ezek megoldása sokszor erőn felül, de mindig sikerült, amely még inkább összekovácsolt minket. Így ezek is megszépülnek az évek alatt.
Külön köszönetet szeretnék mondani Keresztúri Anikónak, akivel a térdsérülésemet követő 9 hónapon át nap mint nap azon dolgoztunk, hogy újra pályán lehessek és úgy játszhassak mint előtte.
Az élet úgy hozta, hogy a tavalyi sérülésem után, most van először lehetőségem váltani, így januártól fél évig, a Budakalász csapatában folytatom. Ez egy remek lehetőség, hogy újra első osztályba játszhassak.
Bárhol is leszek a következő években, mindig is szívemen fogom viselni ennek a kis veszprémi klub sorsát, amely egy családi vállalkozásból indulva elért Lisszabonba.(!)

Búcsúzóul pedig, a mostani csapatomnak is azt kívánom, hogy egyénileg és csapatként is egyaránt érjék el, az általuk kitűzött célokat.
Köszönök mindent Éles Kézisuli, VKKFT!„
Éles József, Szemti korábbi edzője és klubunk igazgatója is köszönetét fejezte ki
„Nagyon örülök neki, hogy elmegy. Valamilyen szinte vártam ezt a pillanatot, mert én úgy érzem, hogy a Szmeti helye abszolút az NB I-ben van. Sajnálom, hogy közbejött neki a sérülése, mert azért így elvesztegetett az idejéből, de a kézilabda az ilyen. Ő az egyik olyan játékosunk, aki kisgyerek kora óta velünk van. Az egyesületünk egyik alapító tagja. Nagyon-nagyon drukkolok neki, hogy a karrierje még erőteljesebb legyen! Úgy érzem most a Budakalásznál nagy sansza van játszani, mert sok náluk a sérült, így ölébe hullhat egy kis szerencse. Remélem tud élni a kínált lehetőséggel! Nagyon drukkolunk neki, és köszönjük ezt a 15 évet!
Ilyen csupaszív játékosok nélkül az egyesületünk nem biztos, hogy létezett volna.
Ha egyszer újra NB I-es csapatunk lesz várjuk őt is vissza!”
