Talán újabb harminc év múlva tud majd nyerni megint Szegeden a Csurgó. Lehet, hogy ennél még több időre lesz szüksége a Gyöngyösnek, hogy ismét fél percre legyen a győzelem kiharcolásától a Telekom Veszprém otthonában. És nagyjából hasonló a helyzet a Veszprémi KKFT-vel is, hogy annyira közel legyen egy országos, bombasztikus bravúrhoz, mint vasárnap a Bajnokok Ligája résztvevő, MOL Pick Szegeddel szemben.
Nagyjából negyvennyolc percig vezetett Tombor Csaba edző csikó csapata a nagynevű, nemzetközi rutinnal is felvértezett riválisa ellen, de a végén, ahogy szeptemberben is, a rutin megint legyőzte az újoncot. Itt persze pontot is lehetne tenni a történet végére. De mégsem, mert ez több volt, mint egy minimális vereség.
Ez egy elképesztő bravúr volt, hogy Vajdáék öt góllal is tudtak vezetni az ólomlábakon mozgó “kékek” ellen. Az egy csoda volt, hogy a mínusz ötből megint tudtak kétszer is előnyhöz jutni Fazekasék. Ez óriási lelkierőre vall, ami azt sugallja, soha nem adjuk fel. Ebből fakadóan még labda volt az egyenlítésre is szélről, amit Mikler Roli hatástalanított és ezzel szertefoszlott az álom, amely ötvennyolc percig nem is kar, hanem újnyújtásnyira volt, akár katarzist is okozhatva a KisVeszprémért szorítóknak, meghökkentést kiváltva a szakmában.
Normális helyzetben most nem lenne miről értekezni. Csak azt leírni, hogy rutinnal vert újonc, amiből lehet és kell is tanulni a csipet csapatnak. És ezek a fiatal magyar srácok azért is felvilágosultan gondolkodó, nagy lelkierővel kézilabdázó ifjoncok, mert ismét megragadták a kínálkozó lehetőséget arra, hogy szinte végig csere nélkül játszva megrángassák megint az oroszlán bajuszát. Még jobban, mint az első találkozáskor. És sikerült!
Szerdán következik Csurgón egy újabb “nem mi vagyunk az esélyesek” összecsapás. Majd a Fradi, Gyöngyös, Telekom, Szeged, Csurgó elleni ütközetek tapasztalatait összegezve kell majd érvényt szerezni vasárnap a Budakalászt fogadva, ami egyben egy nagy presztízs csata is lesz Csoknyai István edző csapata ellen…