Ha Balatonfüred 2-3 góllal végig vezetve megnyeri a mérkőzést és ezzel a Magyar Kupa bronzérmét, akkor bele törődik az ember és hozzá mormolja, hogy ez volt a papírforma.
Viszont minden fordítva történt, hiszen a tópartiaknak csak egyszer, 11-10-nél volt előnyük és a döntetlen végeredmény (25-25) után büntetőkkel nyertek.
Ilyenkor a szurkoló összeomlik, belebetegszik a történtekbe. Hiszen a Veszprémi KKFT még fél perccel a vége előtt is vezetett, ráadásul emberelőnyben. És akkor született egy nagyon rossz döntés a pályán, amiből egyenlített az ellenfél. Az “orosz rulettel” pedig vitték az érmet is a fürediek.
Persze, a meccset mindig a csapat nyeri, vagy veszíti el, semmi nem egy emberen múlik. És mindez más szemszögből is nézhető. Hiszen a végén hétmétereseket rontóknak is elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy az élvonalbeli újonc eljutott a Magyar Kupa legjobb négy csapata közé. Ahogy a többiek is mindent megtettek ezért. A bajnoki és a kupa szereplésükkel is kivívták a riválisok tiszteletét, mert az ellenfelek tanulva az addig történtekből, alaposan felkészültek Tombor Csaba edző együtteséből. Mert az elődöntőben már a szegediek sem engedhették meg az újabb blamát velük szemben. A fürediek is érezték, hogy a kölcsönben átadott játékosukat, a rengeteget fejlődött, a válogatottban is bemutatkozott Vajda Hubát nem engedhetik játszani se a bajnoki, se a kupa mérkőzésen ellenük. Mert ő is egy igazi veszélyforrás a VKKFT keretében. És még így is csak döntetlent értek el a külföldi és több magyar válogatott játékossal játszva a rendes játékidőben.
A magyar fiatalok ország- világ előtt ismét bebizonyították, hogy ügyesek, tehetségesek, időnként sziporkázóak, fineszesek, de még hiányzik a rutinjuk, a tapasztalatuk, ami alig több, mint fél éves NB I-es múlttal a hátuk mögött teljesen érthető.
De ezen a nemzetközi mezőnyt felvonultató, két napos Magyar Kupában olyan élményeket, tudást is szerezhettek, összegyűjthettek, amelyet a soron következő, hétvégi bajnoki összecsapáson, Egerben már kamatoztathatnak is.