Ez a rohadék covid vírus nemcsak az embereket pusztítja el százasával hetente hazánkban, de öli a kapcsolat rendszereket és gyilkolja az érzelmeket, az összetartozás, a közös együttlét lehetőségeit is.
Mert naná, hogy szerettünk volna ott lenni újra az arénában több ezren, hogy ismét megnézzük a Telekom Veszprém – Veszprémi KKFT NB I-es bajnoki mérkőzést, mint szeptember elején. Mert ez nekünk, a megyeszékhelyen élőknek igazi, ritka kiváltság és privilégium, senki másnak nincs ilyen lehetősége, hogy városi rangadót nézhessen az egyik legnépszerűbb hazai sportágban.
Ahogy Ligetvári Patrik fogalmazott: ez az összecsapás Veszprém igazi sportünnepe. Azt már én teszem hozzá, amiért nagyon sokan irigyelhetnek és irigyelnek is bennünket. Hiszen elviekben, “béke időben” azért mégis csak hetente lehetne látni a lelátóról élvonalbeli kézilabda meccseket. De most háború van, életre-halálra a vírus ellen. Ami megvisel mindenkit. Klubokat, edzőket, játékosokat, szurkolókat egyaránt. Mert a sport, az maga érzelem . Elkötelezettség valami és valakik mellett, amely akár egy életre is szólhat. És ezt az érzést most magunkban kellett tartani, amikor kedvenceink egymás ellen léptek pályára.
Tudtuk persze, hogy az erősebb, a jobb csapat győzni fog és azt is, hogy a fiatalok majd nem hagyják magukat, mert ebből töltődhetnek, gyűjthetnek erőt azokra a mérkőzésekre, amelyen nekik van győzelmi esélyük. Így is történt. Szinte gólra pontosan ugyanaz az eredmény született, mint az első lokál-derbin egy-egy találat híján. A “nagytestvér” tizenhattal verte az “öccsét”, amely igyekezett magát tartani, de ennyi kilogramm és centiméter fölénnyel, na és persze tudásbeli, rutin különbséggel nehéz ennél jobban ellenállni, mert a “bratyó” fizikálisan is felőrli a nála gyengébbet, és ezzel fejben is elfárad, amiből következnek a technikai hibák, eladott labdák, kimaradt büntetők és ziccerek, aminek a vége, 36-20 (17-10). Csapataink lejátszották a kötelezőt egymás ellen erre az idényre.
Reménykedjünk abban, hogy jövőre újra nézők előtt, egy érzelmektől is felfűtött hangulatban lehet majd látni egymás ellen játszani a két veszprémi csapatot. Mert ne felejtsük: ez a kiváltság a rossz kedvünk évében is csak a miénk, a veszprémieké!
–Donát Tamás-