Mitől Hungaricum rangadó ez, amikor a nyolcvanas évek közepén Szegeden is volt Tisza Volán – DÉLÉP SC NB I-es férfi kézilabda városi rangadó – tette fel a kérdést a feltételezhetően a mostanság már Pick Szeged drukker a Telekom Veszprém – Fejér B.Á.L. Veszprém beharangozó posztja alá. A válasz egyértelmű: mert az volt, ez viszont most van és ilyen nincs több jelenleg Magyarországon.
A negyedik derbi pedig minden a királynék városáról szólt. Ahogy a “Telekomos”, piros mezes rajongók ütemesen skandálni szokták: ez VESZPRÉM!
És tényleg: születésnaposok a bajnoki címre pályázóknál ( Gulyás Péter, Sipos Adrián) és az ezúttal vendégségbe érkező fiatal magyar gárdánál is ( Vajda Huba). És még a játékvezetők is Veszprém “mezesek”: Bóna Szabolcs és Földesi Csaba. Száz év múlva a város sporttörténetét kutatók biztosan felbecsülhetetlen “leletként”, értéként fedezik majd fel.
És akkor még lehet fokozni a jelenlegi helyzetet. A 45 éves születésnapját ünneplő legendás klub egykori kapusa, Fazekas Nándor az ellenfél kispadján ül edzőként. A fia, Gergő pedig leendő csapata ellen szórja a gólokat. A korábbi kétszeres világválogatott ikon, Éles József pedig klubtulajdonos-ügyvezetőként és edzőként tért vissza az arénába ellenfélként. Fia, Benedek saját csapatát erősíti. Aki élete első NB I-es gólját a Telekomnak lőtte, most pedig a 100.-at ünnepelte ellenük, ami remélhetőleg meg jobban visszaadja az önbizalmát.
A “legnagyobb király”, ahogy a szurkolók még mindig éneklik és éltetik Éles Józsefet már meccselt edzőként a volt sajátjai ellen a Gyöngyös mestereként, akikkel Magyar Kupa bronzérmet nyert. Sőt! A Kiskunhalas női szakvezetőjeként a Barabás KC ellen is “ütközött” már edzőként az arénában.
Neki azért lehetett különleges a negyedik Veszprém – Veszprém local-derbi, mert egy hete rendkívüli szabadságra küldte edzőjét, Tombor Csabát és segítőjét, Elek Lászlót. Mert úgy érezte, hogy kell a változás, szükséges az apátiában szenvedő együttesének a felrázása, új impulzusok gyűjtése, merthogy ő felel egyszemélyben a klubjában történtekért mindenért. Mert ne tagadjuk: a kiesés szele is meglegyintette a VKKFT-t. Ha nem így lenne, nem így döntött volna. És bár esze ágában sincs hosszútávon vezetőedzőként is dolgozni az egyesületében és keresi is a megoldást, könnyen előfordulhat, hogy a hátralévő nagy csatákat neki kell sikeresen megvívni “fiaival”.
Maradjunk továbbra is realisták. A Telekomtól elszenvedett dícséretes vereség (37-33) hetven (!!!) gólos meccs volt. Ide-oda minimális, kevéssé hatékony védekezéssel. Viszont rengeteg futással, gyors játékkal, amiben végig partiban voltak az ifjak. Felszabadultan kézilabdáztak, emelt fővel játszottak, nagyot küzdöttek. Jelezve, hogy van még erő, lélek, akarat bennük.
-Hihetetlen jó érzés volt most a arénában játszani, hiszen végre úgy kézilabdáztunk, ahogy tudunk – mondta Éles József a mérkőzés után. – Ami külön örömmel töltött el bennünket, hogy meccs közben és a találkozó végén is nagy taps fogadta Veszprém kézilabda produkcióját. Ez nekünk is nagy lendületet adhat a folytatáshoz. Korábban ez kevésbé volt érezhető. Ez a rangadó most áttörte a gátakat. Büszke vagyok mindenkire!
A legfontosabb viszont az, hogy ezt a produkciót “nyomás” alatt, a nagyon kiélezett helyzetben is újra teljesíteni tudják a fiúk.
Fantasztikus meccsek várnak még a csapatra és a szurkolókra. Lesz bőven izgulni való a pályán és a lelátón is. Mert, ez Veszprém!