Nem tudom, hogy a Veszprémi KKFT NB I-es férfi kézilabda csapatának vezetőedzője, Tombor Csaba ennyire korán kelt fel, vagy ilyen késő tért nyugovóra, de az tény, hogy a gratulálós smsm-re hajnali négy előtt két perccel válaszolt. Amit “élőben” fogadtam. Merthogy én sem tudtam aludni.
Ugyanis a lefújás után végig a Ferencváros elleni kilenc gólos siker mikéntje zakatolt az agyamban. Hogyan történhetett az meg, hogy a minden fronton esélytelennek beharangozott újonc átgázolt a dobogó harmadik helyezettjén, egyszerűen letarolva a zöld-fehéreket.
Hiszen az összecsapás előtt maga a szakvezető is úgy fogalmazott, hogy nem mi vagyunk az összecsapás esélyesei. Lehetett ez egy zseniális mesterfogás, hogy ezzel leveszi a felelősséget a játékosairól, játszatok csak nyugodtan. De akár realitást is tükrözhette, hiszen nincs olyan edző, aki három hónapnyi kényszer szünet után győzelmet várna el egyébként is ezer sebből vérző együttesétől, amelynek keretéből öten is hiányoztak. A klub tulajdonos, korábbi kétszeres világválogatott Éles József is a Fradit gondolta a meccs győztesének a kezdő sípszó előtt. Csak úgy, mint a televíziós közvetítés kommentátora, de Gulyás Péter, a Telekom Veszprém korábbi klasszis jobb szélsője is, aki szakértőként úgy nyitott, hogy ennek a bajnokinak a mérleg nyelve inkább a Fradi felé fog billeni.
Aztán a felek még ki sem mondták, hogy “éljen-éljen” már 3-0-ra vezetett a Veszprém. Ennek semmi jelentősége – gondoltam én is. 6-2-nél sem kezdtem el győzelmi terveket szövögetni, de még 8-2-nél is az volt bennem, hogy láttunk mi már Bajnokok Ligája döntőt elbukni kilencről tizenhárom perc alatt.
De közben azért nagyon figyeltem a “Gulyi” szakértésére, mert azért ő már sok mindent megélt ebben a szakmában. A mínusz kilencben például ő is benne volt. És amikor azt mondta, hogy ha a Fradi továbbra is hagyja Fazekas Gergőt ilyen szabadon játszani, akkor a végén egy súlyosabb vereségbe is beleszaladhatnak a vendégek. Ő ezt tapasztalatból jelezte, hiszen gyakorló edzőként, az NB I/B-s városi rangadókon tudta mire képes az irányító-átlövő.
És valóban. A magyar férfi kézilabda sport egyik legnagyobb, egyelőre még csiszolatlan gyémántja az egy az egyezéseivel úgy rángatta szét a zöld-fehérek védekezését, mint óvodás gyerek a Lego -várat. Ebből gólokat (5) lőtt, megreptette a szélsőket, vagy éppen a beállót hozta ziccerbe.
Mit mondott a Geri a meccs előtt? A Fradi is egy fiatal, magyar srácokra épülő csapat, nagyjából azt játszák, amit mi. Hajtós-futós meccs lesz és pontot, vagy pontokat akarunk szerezni. De ugyan ezt vizionálta Bugyáki Dávid is, aki úgy fogalmazott, hogy nem adjuk könnyen a sikert a Fradinak.
Kilenc volt közte a szünetben, 17-9. A fordulás utáni újabb hazai gólnál már nekem is kiesett a “munkagép” a kezemből. Tátott szájjal figyeltem és jegyzeltem ahogy ezek az arcátlan suhancok szét futják, lekontrázzák, átejtik, légpasszokkal megcunderozzák, megkínaizzák szélről és középről is ellenfelüket, tornádóként lesöpörve, már tizenegy góllal is vezetve és a végén 9-cel győzve és ezzel nem várt, fantasztikus sikert aratva. ( 33-24). Így ért véget a tévedések v(é)ígjátéka, amikor sokan azt hitték, hogy ez egy előre lefutott meccs lesz. Csak éppen játékosok ennek az ellenkezőjét bizonyították.
Ágoston Áron egészen extrát nyújtott a kapuban. A szélsők, Szmetán Péter és Hári Levente befuthatatlanok voltak, ha kontrából indultak, ezúttal Szeitl László vitte a hátán a beállós posztot. Fazekas Gergő pedig csodákat tett. Ez a pompás diadal ezúttal is a hit, a csapat szellem és a bajnokság előtt vállalt soha nem adjuk fel, nem alkuszunk senkivel sem szemben a pályán szemléletből fakadt.
Szerdán ezúttal a Gyöngyös az esélyesebb ellenfél…
–Donát Tamás–