Amíg tanár-diák hangulata, jellege van a két veszprémi kézilabda csapat összecsapásnak, addig nem lesznek ezrek az Arénában. De ahhoz, hogy szorosabb legyen az eredmény még hosszú éveknek kell eltelni, hiszen a Telekom Veszprém egy BL topcsapat, a Fejér B.Á.L. pedig folyamatosan tanulási szakaszban van.
Ezért is volt furcsa és meglepő egy ismerős kissé zaklatott reagálása a végeredményre, amely úgy szólt, hogy ez azért nagy „gatya” volt. Finoman azért jeleztem neki, nehogy összekeverjen már milliárdokból gazdálkodó, külföldi világklasszisokat foglalkoztató keretet egy szerény költségvetésből, csak magyar fiatalokat játszató együttessel.
Inkább nézze a pozitív oldalát a lokál derbinek. Van azért jó néhány belőle. A Veszprém Arénában minden Veszprémről szólt. A két csapaton kívül még a játékvezetői páros is veszprémi volt, a legmagasabb nemzetközi minősítéssel. A gárdák kifejezetten hasznos találkozót játszottak, amely jól szolgálta a felkészülést a következő feladatokra. Ezt nem én, hanem Dörnyei Borisz mondta a mérkőzés utáni sajtótájékoztatón. Ő azon kevés sajátnevelésű kézilabdázók közé tartozik, aki hasonlóan magyar fiatal, mint a Fejér – B.ÁL. ifjai.
Aztán feltétlen értékelendő a kistestvér játékában, hogy nagyon sok ziccert kidolgoztak. Vagyis a nehezét megoldották, hiszen megteremtették a gólszerzés lehetőségét. Ezt pedig az a Fazekas Gergő mondta ugyan ott, akit a szövetségi kapitány, Gulyás István meghívott a felnőtt válogatott keretbe.
A tizenkét gólos különbség azért született, mert Tombor Csaba edző tanítványai időnként vaktölténnyel lőttek az éleslövészeten. Ezt pedig a szakvezető jelezte a mérkőzés összegzéseként.
Úgyhogy, ebben a párosításban még lehet, hogy nagy a „gatya”, de lépésről-lépésre bele lehet majd nőni. Ez is egy fontos tanulsága a veszprémi ütközetnek, mert lehet tanulni és tapasztalatot szerezni belőle.